A Quimby Sehol se talállak című dala jut eszembe, amikor ez a téma előkerül. „Csak a szerelem eleven elemem, valahol elveszett veszettül keresem, sehol se talállak téged életem…” És, ha már Kiss Tibiék is megénekelték, akkor ez tényleg egy létező probléma. Nem kell ahhoz túl romantikusnak lennünk, hogy vágyunk arra, ami mindent embert éltet. Azaz érzés, ami mindenkinek mást jelent, mindenki máshogy éli meg, és nem is lehet egyformán meghatározni.
Pedig te mindent megteszel, hogy betoppanjon az életedbe. Megcsináltad az alap feladatokat: hagytál helyet a szekrényedben, nem alszol az ágy közepén, néha még két személyre is terítesz, pedig csak egyedül vagy. Aztán semmi.
Éppen a görcsösség az, ami megakadályoz. Kutatók azt állítják, hogy a szerelmi kapcsolatod minősége kétszer annyira befolyásolja a boldogságodat, mint a karriered, a baráti kapcsolataid, vagy akár az egészséged. Pusztán az, hogy a szerelmed kezét foghatod, csökkenti a vérnyomást és a fájdalomérzetet. Ráadásul minden úgy van kialakítva, hogy ketten legyél. A szállodákban olcsóbb a kétágyas szoba, van, hogy a színházba páratlan jegyet nem is vehetsz, és még az ágyneműk is kettesével vannak csomagolva.
Ken Page, aki pszichoterapeutaként dolgozott, munkája során azt tapasztalta, hogy a szerelmet megtalálni és fenntartani is kemény munka. Azok, akik a többet törődnek a kapcsolattal, hajlandók erre a kemény munkára. És minél jobban vágyunk a kapcsolatra, annál nehezebb dolgunk van.
Mit tehetsz? Élvezd az életed. Engedd el, hogy lépten nyomon a pasikat nézed, felejtsd el, hogy egyszerre négy társkeresőn húzogatsz jobbra-balra. Élj boldogan, gondolj a szerelemre, és legyél türelmes. Egyszer csak ott lesz, épp akkor, amikor már nem is számítottál rá.
Facebook
Pinterest